Bencsik István Kossuth-díjas szobrászművész (1931,Marcali-2016,Pécsvárad) halálának évfordulóján pécsváradi otthonánál emléktáblát avattunk.
Az avató-ünnepségre Pécsvárad Város Önkormányzata kezdeményezésére került sor. Emlékező beszédet mondott Bencsik István egykori tanítványa, Nyári Zsolt szobrászművész, aki felelevenített több olyan történetet, mely bepillantást engedett a művészeti kar, a művészélet mindennapjaiba, ezáltal meghatóvá és nagyon személyessé téve az emlékezést. Majd Bencsik István fia, Bencsik Gábor elmondta, édesapja lelki és fizikai otthonra is talált nálunk. Lelki értelemben a pécsi művészeti karon, fizikai értelemben városunkban, Pécsváradon. Bencsik István több, mint három évtizedig élt és alkotott Baranyában, a villányi és a nagyatádi alkotótelepek alapítója volt, a pécsi JPTE Tanárképző Kar rajz tanszékének tanára, majd docense (1982), egyetemi tanár (1992). Ezenkívül a Magyar Művészeti Akadémia tagja (1991), elnökségi tagja (1993), alelnöke (1994), a Pécsi Képzőművészeti Mesteriskola egyik alapítója, éveken át tanszékvezető tanára. 1995-től a JPTE Művészeti Karán működő doktori program (DLA) vezetője, 2001-től professor emeritus. 2009-ben Prima Díjat kapott.
