Szent Iván napja

A pécsváradi várban évek óta levendulaszürettel, különleges várvezetésekkel, gyermekprogramokkal, tűzgyújtással ünnepeljük Szent Iván napját (június 24.), és kapcsolódunk a Múzeumok éjszakája programsorozathoz. Idén először a Vár napját is ekkor tartjuk: még több családi program, lovagi tábor, lovagi lakoma, várvásár is várja majd a látogatókat, június 24-én vasárnap 10 órától 22 óráig.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szent Iván nap ünneplésének nagyon régi hagyományai vannak, de hogy mit is ünneplünk pontosan arról a Kerek egy esztendő a Zengőalján című kiadványban olvashatunk bővebben:

Ez a nap Keresztelő Szent János ünnepe, egyben a nyári napforduló ideje. Keresztelő Szent János Jézus megkeresztelője volt, az Iván elnevezés a János szláv eredetéből származik.  Szent János egyben a háziállatok patrónusa is - ezen a napon a gazdák nem fogták be az állatokat.

E jeles nap kiemelkedő szokása a tűzugrás, tűzgyújtás, melynek eredete egyes kutatók szerint az ősi magyarok tűztiszteletéhez vezetnek vissza, míg mások az őskori ember tűzimádatában keresik a gyökereket.  Szent János tüzét a hagyomány szerint szűz leányok, más területeken szűz legények gyújthatták meg. A tűz alapja gyakran a májusfa törzse, vagy bodzafa volt, de dobtak bele illatos füveket, gyógynövényeket is, mint például vasfüvet, fodormentát, tisztesfüvet. A tűznek egészségvarázsló, tisztító, termékenységvarázsló hatást tulajdonítottak. A tűz lángja mellett „összeénekelték a szerelmeseket”, párokat. Úgy tartották, hogy akik kedvesükkel átugortak a tűzön, azok szerelme örökké fog tartani. Hitük szerint a szentjánostűz füstje a jégveréstől is megvédte termőföldjeiket: amíg a füstje elér a határba, addig nem lesz jégeső, és a dögvész is elkerüli a jószágokat. Szentivánkor a leányok cseresznye- vagy meggyfaágból kötött, szalagokkal díszített, ún. komafát készítettek. A komafát legjobb barátnőjüknek ajándékozták - komát választottak maguknak. Egy lánynak akár több komája is lehetett. Ez a kapcsolat a leányokat végigkísérte egész életükön, hiszen a komaasszony volt az, aki a férjhezmenetel után a születendő gyermek keresztanyja lett, ő látta el komaasszonyának családját a gyermekágy idején, nevelte a gyermekeket és segítette a családot, ha komaasszonya megbetegedett, vagy meghalt. Segített a komaasszony és családja a kalákában végzett munkák során, mint például aratás, szüret idején. Nagyon komoly és nagy felelősséggel járó feladat volt ez, ezért a leányok a komaválasztás pillanatától magázták egymást, komájukat nagy körültekintéssel választották ki.

forrás: Kerek egy esztendő a Zengőalján, (Pécsvárad, 2010)