Gyászlobogót csattogtat a decemberi szél a Fülep Lajos Művelődési Központ homlokzatán: munkás évtizedek után 2021. december 20-án, Pécsett, a régi Megyei Kórházban 75 éves korában örökre megpihent a ház sok éven át munkatársa, harminc éven keresztül igazgatója, Dretzky Katalin. Sokan voltak részesei – akár egy bál, egy fellépés erejéig – munkája gyümölcsének.
A hidasi illetőségű Dretzky Katalin könyvtárosként kezdett dolgozni a pécsváradi könyvtárban 1966-tól, a járási Tanács kötelékében, majd egy hirtelen döntéssel Kozármislenybe helyezték az új kultúrház élére. Innen Kígyós Sándor hívta 1969-ben munkatársnak az általa vezetett Művelődési Központba, amely a szobrászművész Kígyós idejében szellemi központtá vált, megye- sőt országszerte figyelmet vívott ki magának. Örülök, hogy két és fél évig magam is velük dolgozhattam. Katival együtt vezettük a tizenévesek számára a Pinceklubot, melynek akkor tizenéves tagjai azóta családot alapítottak, és ma már unokáiknak örülnek. Az 1960-as évek végén jártunk, ez a klub volt a pécsváradi fiatalok találkozóhelye – a vasárnap délutáni ötórai tea nevet viselő táncos alkalmakkal együtt, amit szintén Kígyós indított el. A zenét a helyi fiatalokból álló Meriner zenekar (Harmat Ferenc, Kovács Endre, Kresz István) szolgáltatta. A „Baranyai vasárnapok” megyei rendezvénysorozatában, a régi Lukács-napokat felidézendő 1966 októberében a művelődési központ tartotta az első Leányvásárt, melynek rendezésében Dretzky Katalin kezdettől fogva részt vett. Kígyós Sándor fájdalmasan korai halála (1984) után reá hárult a művelődési központ vezetése, ami 1995-ben a Sportcsarnokkal majd az uszodával is bővült. Dretzky 30 éven át vezette az 1975 óta Fülep Lajos nevét viselő Művelődési Központot, megőrizve a Kígyós Sándortól kapott hagyott szellemi örökséget.
Ennek lényege a minőség, az igényesség a helyi értékekmegtartásával.
A napi tennivalók mellett Kati emlékezetes kirándulásokat szervezett: az ifjúsági klub tagjait kora tavasszal síelnielvitte Zakopanéba. Sokuknak ekkor került síléc először a lábára, és hazatérve, nagy nevetésekkel tarkított élménybeszámolókat tartottak.
Kati büszke volt lengyel származására:
apja, Dretzky Félix lengyel katonatiszt volt, aki a katyni mészárlás elöl menekült Magyarországra százezred magával, és hazánk befogadta a százezer lengyelt. Dretzky Félixtől hallottunk először Katyṅról, a szovjet munkatáborokról, melyekről aztán pécsváradiak is hoztak- azóta könyvbe foglalt személyes beszámolókat.
A Leányvásárok szervezőjeként Dretzky Kati felvette a kapcsolatot a népművészet legkiválóbb hazai szakembereivel: Andrásfalvy Bertalan, Pesovár Ernő, Martin Györgyné Borbély Jolán néprajzkutatókkal, és ezzel a Pécsváradi Leányvásár a falusi hagyományőrző együttesek egyedülálló országos seregszemléjévé vált. A tradicionális viseletek, szokások, táncok őrzői itt minősítést kaphattak, és szakmai értékeléssel térhettek haza. Nagy segítséget nyújtott ebben Töttös Sándor, a „Népművészet mestere”, a zengővárkonyi Gyöngyösbokréta vezetője.
A nagy évfordulók megszervezése is a művelődési ház feladata volt: kezdve az 1988-as Szent István évben, augusztus 20-án a vár megnyitásával (ünnepi szónok Pozsgai Imre államminiszter), az 1993. augusztus 20-án tartott városavatással, (ünnepi szónok Göncz Árpád köztársasági elnök, a 2000. tavaszán tartott millenniumi országzászló átadásáig (ünnepi szónok Orbán Viktor miniszterelnök).
Drezky Kati – ahogy mindenki emlegette, könyvtárosi képzettségével mestere volt az archiválásnak, a dokumentumok gyűjtésének. Így hozta létre Pécsvárad sajtóarchívumát, 1969. augusztusától eltéve minden Pécsváradról szóló újságcikket, létrehozva Pécsvárad sajtóarchívumát. Munkáját nagyra értékelték a megyében, és országos szinten is elismeréssel emlegették.
Óvta, vigyázta a művelődési ház régóta fennálló csoportjait, így a ház első ilyen közösségét, a Wéber Mária majd Koleszár Istvánné, most Ömböli Béláné vezette kézimunka-szakkört, amely minden Leányvásárra kiállításon mutatta be legszebb munkáit. Ugyanígy szívügye volt a Női Kar, és a Kárpátiné Kovács Zita vezette igen aktív és sokoldalú Nyugdíjas klub.
Dretzky Kati megalakulásától fogva segítette a Pécsváradi Várbaráti Kör törekvéseit, melynek titkára lett. Mozgatója, szervezője, archivátora lett az egyesületnek.
Az 1980-as években megalakuló pártok első lépéseihez is habozás nélkül teret, támogatást, infrastruktúrát nyújtott a művelődési házban. Így alakult meg a ház nagytermében a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete, itt, a művelődési házban zajlott a gyűjtés az 1989. decemberi romániai forradalom javára, és ez lett a központja a délvidéki háború menekültjeinek is 1990. őszétől.
Közösségi ház volt az intézmény minden szempontból, amit vezetője így kommentált:
Csak azt tesszük, ami a dolgunk – ezért vagyunk…
Dretzky Katalin tisztelettel, megbecsüléssel szemlélte a helyi társintézmények tevékenységét: kiállításon mutatta be a jubiláló Zeneiskolát – melynek első óráit szintén a művelődési házban tartották. Sok jó kezdeményezés, kreatív tevékenység indult el a művelődési házból, tenniakaró, aktív munkatársakkal, akikből eredményes, jó csapatot kovácsolt az intézményvezető Dretzky Katalin.
Rá is érvényesek Arany János sorai, aki így ír a másokért fáradókról:
„Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét, ámbár napja múl, hanem lerázván, ami benne földi, egy éltető eszmévé finomul.”
Gállos Orsolya