Városunk története

Pécsvárad a Szent István által 998-ban alapított monostor által vált országos jelentőségű állam- és egyházszervezési központtá.  Ennek révén lett már a középkorban város. Pécsvárad ezer esztendeje szerves központja egy kisebb tájegységnek, a Keleti-Mecseknek: déli lejtőjén, a Mecsek legmagasabb csúcsa, a 682 méter magas Zengő lábánál, a 6-os főközlekedési út mentén, Pécstől 19 kilométerre, Baranya megyében.

A város története

Ősidők óta lakott hely volt a Zengő déli lejtője, amit az őskorban a lengyeli kultúra népe, az ókorban a feltárt római villák sora tanúsít - Dombay János ásatásai nyomán.

Szent István Szent Benedek rendi monostort alapított az 1000. év táján Pécsváradon, Pannonhalma után a másodikat. Ennek emlékeit tekinthetjük meg ma is a várban.

A monostor első apátjának Asztrikot tartja az egyházi hagyomány, aki István király számára a koronát elhozta Rómából. István király két piac jogát  és mintegy  40  falut adományozott a monostornak, amelynek az állam- és egyházszervezés volt a feladata a déli országrészben.

Az apáti palotát, a templomokat, a szerzetesházat a vár fogadta be. Kívüle éltek a vár szolgálónépei és külön a szabad polgárok. Szent István korában még nincs városi polgárság, 1258-ban Pécsváradon viszont már a szabad polgárok  pereskednek az apát földesúrral függetlenségük érdekében. Elérik, hogy külön városi bíróval, esküdtjeikkel és önkormányzattal irányítsák életüket.

Pécsvárad két piaca mintegy 30-40 kilométer sugarú  körből vonzotta  az  iparosokat, kereskedőket. Helyben is jelentős  számban éltek iparosok, kereskedők, vállalkozók a középkorban. Szent István alapítólevele szőlőművelő, szántóvető, vasas, kovács, kádár, esztergályos, pék, fazekas, tímár, ötvös, ács, molnár és más szolgálattevőket említ  a  monostor népei között.

A  városnév kialakulása

A települést eleinte a monostorról és a Vashegyről (latinul Mons Ferreus, a Zengő középkori neve) nevezik meg. 1212-ben WARAD = vár(acska), kis vár néven nevezik egy  peres  iratban. Pechwaradról  Anjou  Károly Róbert király keltezi  egy  levelét 1316-ban.

A  Várad  elnevezés  azt  jelzi,  hogy 1212-ben, a tatárjárás előtt  már várszerű volt a monostor, hiszen térítés céljára alapították, és ezért falait megerősítették. Az önálló helynév arra is  utal,  hogy a monostor körül lévő Csigerkútja, Gyulakútja (ma Királygát),  Váralja  (ma a Mosó, Vár utca) kisebb falvai egyesültek, és ebből született meg Pécsvárad.

A  nagyobb királyi egyházak, pl. Pannonhalma, Pécsvárad, Szekszárd  városképző  szereppel bírtak. Civitasként,  azaz városként 1333-ban említik először Pécsváradot,  majd  az  1394, 1400,  1439 években. Oppidumként, azaz mezővárosként  1439-ben és a XV-XVI. század fordulóján szerepel az oklevelekben.

A bencés monostor élete

Az apátság civilizációs és kulturális központ volt. Ezeken a helyeken folyt a középkor szellemi élete. A hitélet, a térítés, az oktatás, a betegek  gyógyítása mellett a monostorban folytak a birtokvásárlások, tanúvallomások,  területi  viták  rendezése  is. Itt írták, tárolták az ügyekről születő iratokat, okmányokat, vagyis itt volt a káptalan. A XIII. században 32 könyvet (kézzel írt kódexet) említenek az apátság birtokában. Ezek a kincset érő kódexek is a monostorban készülhettek.

Idővel tanult világi emberek, pl. ügyvédek szegődnek az apát szolgálatába, hogy a jogi és pénzügyleteket intézzék. Képzésükben a monostor  is  szerepet  játszhatott. A 15. században a bécsi egyetemen tanuló pécsváradi diákokról is vannak adatok.

A török hódoltság (itt 1543-1686) idején Pécsvárad az 5 baranyai náhie (bírósági székhely) egyike. A virágzó középkori város a török  időkben lehanyatlik. Ekkor települ be a középkor folyamán még lakatlan hegytövi nagyút, ahová szerbek települnek. A török kiűzése után, 1696-ban  Pécsváradon 18 (12 magyar, 4 szerb és 2 német) családot írnak össze az adószedők. A magyar őslakosság átvészeli a török időket. A Bárdos, Bóna, Dékány, Hencz, Király, Szép, Szabó és  Kis családok leszármazottai ma is itt élnek. A magyarság  a  török  időkben veszi fel a kálvini vallást. 1689-től a pécsváradi  apát megkezdi a németek betelepítését, akik 1711-1721-től érkeznek tömegesen. A pécsváradi németség katolikus vallású, ma is meghatározó eleme a városnak.

A török után a pécsváradi apátok újraszervezik a szentistváni nagybirtokot.  Bár  szerzetesek  ide többé nem költöznek vissza, az apáti címet a pécsi püspök adományozza a mindenkori pécsváradi plébánosnak. 1998 óta Antal Géza a pécsváradi apát.

1777-re felépül a barokk Nagyboldogasszony templom a Szent István kori Szent Péter egyháza helyén.

A  nagybirtokot  Mária Terézia 1778-ban közalapítványi uradalommá  alakítja. Célvagyon lesz, feladata ekkor is kiemelkedő: a budai egyetem fenntartása.  Működését a királyi kamara irányítja. Mint kincstári birtokot  példaszerű jobbágyvédő politika, korszerű technológia jellemzi, így Pécsvárad és környéke dinamikusabban fejlődik, mint a környezete,  és  a török kori visszaesés után esélye nyílik a mezővárosi fejlődésre.

A Pécsváradi Közalapítványi Uradalom ezután egyike a történelmi Magyarország 5 főtiszti kerületének. Az uradalom alkalmazottain kívül gondoskodik a kegyúri egyházközségek templomairól, iskoláiról. Tisztviselőinek  házakat épít a város területén (ma is állnak a Szent Gellért utcában XVIII. századból  való barokk uradalmi lakóházak és a volt Arany Ló fogadó - ma Városi Könyvtár). A hiteleshely/káptalan 1778-ig működik a várban. 1848-ig a várban volt az úriszék, vagyis a földesúri törvényszék.

1793-tól száz éven át Pécsvárad katonai állomáshely, ahol laktanya és kórház  van a Hardegg vasas lovasok számára. A katonák XIX. század végéig tartózkodnak itt. Épületeik ma is állnak (A tiszti lakásokat a mai Pentagon lakóház, a volt katonai kórházat, laktanyát a Kollégium, az istállót az egykori mozi foglalja magába). 1842-ben Herry József  patikát épít a főút mentén, leszármazottai másfél századon keresztül gyógyítanak Pécsváradon. Az eredeti berendezés az 1980-as évek elején elpusztult. A patikaházban most alakítják ki a várostörténeti múzeumot.

Járási székhely

Az 1848. júniusi népképviseleti választások alkalmával első ízben  alakul  Pécsváradon is önálló választókerület 21 faluval, a mohácsi járás északi részén. Pécsvárad a mezőváros ügyvédje, Hegedűs Imre személyében országgyűlési képviselőt választ. Baranya új, hetedik  járása  alakul meg nagyjából e választókerület területén 1849 októberében a pécsváradi járással, amely 1966-ig állt fenn.

1855-ben felépül az Új Városháza, a mai Polgármesteri Hivatal. A mezőváros  központja  a múlt század végén már teljességgel azonos  a  maival.  1909-ben megépül  a Pécs-Bátaszéki vasútvonal, 1910-ben az állomás, 1912-ben indul  a  személyszállítás. (Sajnos, 2009 decemberében megszűntették.)  A vasút is hozzájárul a gazdasági élet megélénküléséhez: 1910-ben megalakul  a  Pécsváradi  Takarékpénztár. 1911-ben a helyi és környékbeli  tejtermelésre alapozva Fleischer Lipótné sajtgyárat alapít:  saját  kezelésű üzlethálózatuk volt Budapesten, szállítottak Belgiumba, Angliába, Német-, Olasz- és Franciaországba. A legnépesebb iparos céh, a molnárság évszázadokon keresztül,1948-ig  mintegy 25 vízimalom működik Pécsváradon. 1919-ben modernizálnak, részvénytársaságként  létesítik  a műmalmot.

Az első világháború, majd a trianoni határ megakasztja ezt a fellendülést.

Mindkét világháború pusztításai megkímélték a települést, a lakosság azonban sokat szenvedett és összetétele megváltozott. 1918 őszétől Pécsvárad is az antant szerb megszállás alá kerül 1921 augusztusáig - a megszállás végeztével a helyi szerbség Jugoszláviába  távozik, eltűnik Pécsváradról.

1934-ben Pécsvárad lakóinak száma 2.760 fő: 90 iparos dolgozott a településen.  Volt  gőztéglagyár, több benzin-töltőállomás, 3 fakereskedés,  gőzmalom,  mészégető, 4 mészáros, 20 kereskedő. Élénk társadalmi élet zajlott a számtalan egyesületben.

1945 után Pécsvárad népe, társadalma alapvetően átrendeződik, kicserélődik. Mintegy 180 katonai és polgári személy veszti életét a háborúban és a deportálások során. Néhány kivétellel áldozatul esik a mintegy 107 fős helyi zsidóság.  1944 karácsonyán viszik oroszországi munkaszolgálatra  a helyi sváb fiatalokat, főként nőket. 1946 tavaszán 86  polgárt  minősítenek volksbundistának, 36 házat, 449 kh földet vesznek  el  tőlük - ugyanekkor 134 család igényel összesen 395 kh földet, a Délvidékről, az Alföldről. 1947-ben Felvidékről érkeznek magyar  családok.  1948-ban  földműves szövetkezet alakul, 1949-ben alakít  tsz-t  30  új gazda, 1953-ban 22 gazda kerül kuláklistára. Az iparosokat, gazdákat szövetkezetekbe kényszerítik, a magánszférát államosítják.

Az  1953-ban  megépül a 6-os út. A község keleti határában új családi  házas  negyed  alakult  ki az ötvenes évek végétől napjainkig - Pécsvárad történelmi településrésze ugyanakkor szinte érintetlen maradt. Az ezredfordulótól kezdve a város nyugati részén, a Pécsi országút felett is új utcák nyílnak, korszerű családi házak épülnek.

1960-ban a megye mesterséges tavat létesít a Tóvölgyben, amit 1966-ban  Dombay  Jánosról neveznek  el.  A  Dombay-tó  környékén üdülőövezet  alakul  ki.  1962-ben  gimnázium  nyílt Pécsváradon, 1964-ben  elkészült  új  épülete, 1975-ben azonban központi döntéssel ezt is megszüntették. 1992. szeptember 1-én az önkormányzat újraindította a gimnáziumi oktatást. Az iskola pár év múlva megyei kezelésbe került, II. Béla Középiskola néven gimnáziumi, szakközépiskolai oktatást és szakmunkásképzést folytatnak.

Művelődési  Központ  épült  1962-ben,  amely 1966-76 között Kígyós Sándor szobrászművész vezetésével jelentős szellemi műhellyé vált. 1995-ben sportcsarnokkal, 2006-ban tanuszodával bővült és jelentős szabadidő-központtá alakult az intézmény. Ez a megszaporodott civil szervezetek otthona is.

1958-ban a  várban restaurálták a X. századi templomot, kis múzeumot nyitottak. 1967-ben megkezdődött  a  vár  teljes feltárása, amely 1988-ra, a Szent István-évre megnyílt a közönség előtt. 1996 tavaszán Baranya megyétől Pécsvárad város vette kezelésbe a várat. Korábban  működtetőkkel szerződött, 2009 nyarától maga üzemelteti a múzeumi részeket, 2011-től a teljes műemlékegyüttest. 2012-ben vagyonkezelő szerződést kötött a város a magyar állammal. 2013 őszén indult az a nagy rekonstrukciós és attrakciófejlesztő beruházás, mely „Élmény vár Szent István és a bencések korában a Pécsváradi Élményvárban” címmel, a DDOP-2.1.1/A.B-12-2012-0055 azonosítószámmal, az Új Széchenyi Terv Dél-Dunántúli Operatív Programja keretében valósult meg, 287.395.180 forintos pályázati támogatással. Ma már a megújult terekkel ismét fogadja látogatóit a vár. A vendégeket a múzeum, a romkert, Kígyós Sándor Emlékkiállítása, a felszentelt ezeréves várkápolna, az István Király Szálló és Étterem, valamint számtalan állandó program és különféle rendezvények várják.

A városi cím

Pécsvárad  mezővárosi  státusza egy központi intézkedéssel szűnt meg 1871-ben, s ezzel elvesztek az 1333 óta folyamatosan viselt, csak  a  török  által  megszakított  városi jogai. Központi szerepe járási  székhelyként mégis megmaradt 1966-ig, és intézményeivel városi  funkciókat  látott el, közigazgatási, oktatási és kulturális szempontból  közvetítő  szerepet játszott egy városhiányos területen.

1966-ban megszűnt a pécsváradi  járás, beolvadt a pécsi járásba. Egyúttal a Pécsváradi Közös Tanács igazgatása alá  vonták  Zengővárkony,  Nagypall, Lovászhetény, Pusztakisfalu, Apátvarasd és  Martonfa  községeket, 1982-ben Erzsébetet, amelyek 1990-től  a  pécsváradi körjegyzőséghez tartoznak. Nagypall 1992-ben vált ki. 1970. július  1-jén  nyilvánították nagyközséggé Pécsváradot. 1978-ban, a pécsi  járás  megszűntével  Pécsvárad a komlói járáshoz, majd Komló városkörnyékhez kerül - a nagy múltú település a mesterségesen felpumpált iparvároshoz, amihez rendes közlekedés sem volt.

Az  államosítások,  szövetkezetesítések  korában sem települt Pécsváradra  a  helytől idegen vagy környezetszennyező ipari tevékenység.  Megőrződtek  a  hely  hagyományai: a gyümölcstermesztés, szőlőművelés,  iparűzés,  erdőgazdálkodás, idegenforgalom. Sokféle szolgáltatás jellemző, valamint az értelmiség jelentős koncentrációja.

A sorozatos leépítések ellenére megmaradt Pécsvárad központi szerepe. Az 1990-ben megválasztott önkormányzat lépéseket tett a városi rang helyreállítására. Göncz Árpád köztársasági elnök 1993. augusztus  20-án  a  vár  udvarán adta át a városi rangot tanúsító oklevelet.

Az 1990-es években jelentősen fejlődött Pécsvárad kommunális ellátottsága: az ivóvíz- és szennyvízcsatorna-ellátás, a gáz-, a telefon-, az úthálózat fejlesztése. 

Civil társadalom  

Az 1990-2000-es években egyre több civil szervezet jelenik meg a város életében, miközben az állam egyre inkább magára hagy bizonyos humán területeket. Ma az egyéni, civil kezdeményezések adják a város kulturális és társadalmi életének jelentős hányadát, és csaknem minden korosztályt megszólítanak a legfiatalabbaktól a nyugdíjasokig, az egyének érdekeinek védelmétől a város szépítéséig, az értékmentésig.

2003-ban a Zengőre telepítendő lokátor elleni tiltakozásokkal kerül Pécsvárad a figyelem központjába. A Honvédelmi Minisztérium már 1996-ban lépéseket tett lokátor építésére a Zengő csúcsán, a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet területén, amit EU-csatlakozásunk után a Natura 2000 is védett. Civil szervezetek emelték fel szavukat a védett terület érdekében: 1996-tól a Pécsváradi Várbaráti Kör, 2004-től, amikor meg akarták kezdeni az építkezéseket, a Civilek a Zengőért Mozgalom. Tiltakozásukkal sikerült érvényre juttatni a természet azaz az ember érdekeit.

Gállos Orsolya